Budapest 16. kerülete 1950.január 1.-én jött létre, amikor is Cinkotát, Mátyásföldet, Rákosszentmihályt, Sashalmot valamint Csömörtől a Szabadságtelepet Budapesthez csatolták. A mai 16. kerületnek több városrésze is van. Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály és Sashalom a kerület különböző részei.
A 16. kerület a Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság találkozásánál helyezkedik el, ahol már a kőkorszakban is éltek emberek. Éltek itt szarmaták és a honfoglalás előtt avarok is. Ezt bizonyítják a réz- és bronzkorból származó leletek, valamint a szarmatáktól és avaroktól eredeztethető cserepek és edények.
Népünk pedig a 11. század második felében települt meg a vidéken, amit az 1988-as ABC építkezés leletei bizonyítanak. Ekkor Árpád-kori, vagyis az 1050-1130-ig terjedő időszakból származó temetőre bukkantak 72 sírral. A női sírokban ezüst, bronz ékszereket is találtak, amik azt mutatták, hogy a helyiek szerény életet éltek.
Míg Cinkota, Mátyásföld és Sashalom már több, mint 950 éve létező település, addig a mai Rákosszentmihály és Árpádföld területén a tatárjárást megelőzően és utána is kisebb falvak léteztek. A kerületben található a Rákos és Szilas patak, amik mentén erdős, ligetes terület tudott kialakulni, ami a gazdag, legeltetésre alkalmas állattartáshoz kedvezett.
Cinkota történelmét vizsgálva 1074-ig tudunk visszamenni a történelemben. Egy krónika említi ekkor Salamon király, Géza és László hercegek csatáját. Ebben Zyngota major néven szerepel Cinkota. Templomfalakat is találtak az 1050 és 1150 közötti időkből, vagyis keresztény közösség már ekkor is élt Cinkotán. A templomot valószínűleg nem csupán vallási, de védelmi célra is használták, hisz a toronyból figyelték a vidéket, és a megfelelő harang kondításra a lakosok az oltalmazó falak közé rejtőztek. A tatárjárást követően okleveles adat igazolja először hivatalosan a térség létezését.
Majd 1259-ben a Margit-szigeti apácák birtoka lett Cinkota, amit az oklevélben ekkor Terra Scyngata néven említenek.
A 15. századra fontos falunak számított az országút mentén, viszont a török uralom itt is rengeteg kárt okozott. A hódoltság ideje alatt akik a magyar-török határon éltek, mindkét helyre fizették a különféle adókat. Aztán a Pest és Buda visszafoglalásáért folytatott harcokban a település megsemmisült, amit igazolnak az 1690-ben készített feljegyzések is, ahol pusztaként emlegetik. Újjáépülését 1699-ben Beniczky Tamás váci kapitány kezdte meg. Betelepítéshez szlovákok érkeztek, az addig csak magyarok által lakott Cinkotára. A szlávokat vonzotta a több éves adómentesség, az alacsonyabb terhek és a jó föld, így hamar benépesült a terület.
Rákosszentmihály neve először egy 1335. évi oklevélben szerepel Szentmihály néven, ami a Szent Mihály tiszteletére épített templom után jött elnevezésnek. A település határában országgyűléseket tartottak, és itt kiáltották ki Károly Róbertet királynak, Hunyadi Jánost kormányzónak, Hunyadi Mátyást pedig szintén királynak. Azonban a falu gyéren lakott volt, amit a törökök megszállása tönkre is tett. Így lett a 16. század közepétől Pusztaszentmihály. Viszont a jó termőföldet a cinkotaiak nem akarták műveletlenül hagyni, így gazdálkodni kezdtek rajta. Majd a parcellázásokat követően folyamatos betelepülés kezdődött, amit a BHÉV 1888-as megnyitása csak tovább növelt. Sok köztisztviselő és alkalmazott még a fővárosból is ide költözött. Aztán 1893-tól a Pusztaszent-mihályi Közúti Vasút üzemeltetett lóvasutat, ami összekötötte a HÉV állomást a településsel. A lakosok száma 3000 felé emelkedett, így már nem volt helytálló a korábbi név, ezért Rákosszentmihályra változtatták.
Sashalom történelmébe csak a 19. század végéig lehet visszatekinteni. 1882-ig szántó, legelő és mocsaras rét borította a területet, amikor a tulajdonosa, Ehmann Viktor a felparcellázás mellett döntött. Eleinte MÁV és postai dolgozók laktak itt, így Postástelepként emlegették. Gyorsan fejlődött, városiasodott.
Mátyásföld a 16. kerület legfiatalabb, és talán ezért a legszebb része. Elnevezése valószínűleg Mátyás vadasparkjának közelségéből és a rákosmezei királlyá avatás közelségéből valamint a Mátyás iránti szeretetből adódhat. A nyaralótelep rendezettsége, a jó levegő, a zöld környezet és a könnyű közlekedés sok polgárt vonzott letelepülni. A terület és a pezsgő élet is egyre növekedett, amit nem hagyott el az infrastrukturális fejlesztés sem. 1933-ban már mint önálló község létezett.
Budapest 16. kerülete falusias jellegű, fiatal községekből, szegény és módos részekből is alakult, de egy közös volt ezen településekben, hogy fejlődésüket elősegítette a vasút és a BHÉV megépülése, ami egymással és a fővárossal is összekötötte őket. Az 1950-es Budapesthez való csatolást követően is sikerült megőriznie a zöld kerület jellegét a panelek ellenére is.
